Adidas 4 Sport Cup 2015 - Szlovákia

2015.02.04. •

Egy bronzérem hátoldalára              

Klubunk négy korosztálya rangos nemzetközi tornán vett részt az elmúlt hétvégén Szlovákiában.  Kisfia születése miatt nem tarthatott a csapatával Pelikán Pisti.  Így a 2006-os és a 2007-es korosztály is a másik edző, Koós Karcsi egyedüli irányítása alá került. Kérésére elutaztam velük és próbáltam segítségükre lenni.

Ez volt a 2007-es korosztály első nemzetközi megmérettetése. Bemutatkozásukat szépen indították, hiszen nagyszerű játékkal sorra vették a selejtező akadályait.    Sajnos, ahogyan az idő haladt előre, bennünket is elért a sorozatmérkőzések réme: a kisebb - nagyobb sérülések és a betegséghullám. De itt is megmutatkozott a gyermeki lélek erőssége. Az összetartásukat, csapat iránti elkötelezettségüket megtapasztalni, nekem, sokat látott edzőnek is könnyekig megható volt.  Az, amikor a 39 fokos lázzal küszködő kis focistapalánta sírva könyörög, hogy hagyjuk őt is játszani, mert segíteni kell a csapatot…, azt gondolom, magáért beszél. Természetesen szó sem lehetett játékról, mégis megérdemelt helye volt társai között, így "segédedzőként", jól bebugyolálva ott ült a cserepadon.

A srácok mindent beleadva meneteltek a legfényesebb érem felé vezető úton. Ám a döntőbe kerülésért játszott meccsükön megállították őket. Mire leértek a pályáról, urrá lett rajtuk a szomorúság.   Karcsival talán a legnehezebb feladatunk az volt, hogy a sok legörbülő szájacskára mosolyt varázsoljunk.   Sikerült megértetni velük, hogy nincs okuk szégyenkezni. Amit eddig véghez vittek az nagyon szép, de menni kell tovább, hisz van még egy feladatuk, mely éremmel kecsegtet. Igaz ennek színe a bronz, mégis csodálatosan tud csillogni, főleg ha az ő nyakukba akasztják majd.   Mikor a megbeszélés után újra elszánt, vidám kis arcokat láttunk, egymás tenyerébe csaptunk.   Hisznek bennünk, mert tudják és érzik, hogy mi is hiszünk bennük!  Úgy vélem e nélkül egyetlen utánpótlásban dolgozó edző sem lehet eredményes.  

Ezek után a csapat újult erővel lépett a pályára és megnyerte a bronzcsatát. A záró ceremónián, amikor őket szólították és megkapták érmeiket, a stadionban zengett a  "Hajrá Hírös-Ép!" Ez büszkeséggel töltött el, mert itt megmutatkozott klubunk emberi nagysága is. Azokban a percekben egyként ünnepelte őket korosztálytól függetlenül minden gyermek és szülő, csak öröm és büszkeség volt a szívekben.  Az a munka, edzői felfogás, ami alapján Koós Karcsi és Pelikán Pisti napról napra, hétről hétre dolgozik a két korosztállyal, fényesen igazolódott. 

E sorok írója úgy érzi, hiába az ő nyakába akasztották a bronzérmet, valójában mégis csak a postás szerepére volt hivatott. Az érem igazi gazdája Pelikán István.    

Arra, hogy mit kellene vésni a bronz hátoldalára, lenne egy javaslatom:  

                                                                      Pelikán Zétény első csínytevésére  2015. 02. 02.

                           Hajrá Hírös-Ép!                                                         Kerpits Ferenc kapusedző

Megosztás!

• 
• 
• 
• 
• Turn on Javascript!