U9 - VI. Abony KID kupa!

2015.05.26. •

VI. Abonyi Kid Kupa!

Ha Pünkösd, akkor Abony. Ez már hagyománnyá vált Egyesületünknél. Szinte minden korosztályunk képviseltette magát a legkisebbektől a legnagyobbakig.

A 2006-s korosztálynál a visszalépések miatt kettő csapatot indíthattunk.

A tizennyolc csapatot három csoportra bontva indultak a selejtezők. A csoportok első és második helyezett csapatai két, hármas csoportba jutottak tovább. Az ott elért eredmények alapján alakult ki a sorrend. A lényeg, hogy a csoport győztes döntőt, a második kis döntőt játszhat. A harmadik hazamegy.

Most nem szeretném minden mérkőzés krónikáját leírni. A fontos az volt, hogy a múltheti diadal után mindenki játéklehetőséget kapjon. Sőt, akik kevesebbet játszottak az elmúlt időszakban, azok maximális terhelés mellett mutassák meg mit tudnak.

Összességében ez kiválóan sikerült. Roppant motiváltan érkeztünk és mind a kettő csapat magabiztos játékkal nyerte meg a saját csoportját. Jó ideig még a hálónkat sem tudták megrezegtetni. Nekem mégis volt hiányérzetem mind a kettő csapatnál.

Nagyon szeretném, ha már felismernénk a tanult játékhelyzeteket és azokat alkalmaznánk is. Gondolok itt arra, hogy ha van lehetőség, ha szabad terület van előttem, akkor a lendületünket ne fogjuk vissza, vagy vezessük be a labdát a védő mögé, hogy kizárjuk a játékból és törjünk kapura.

Vagy előkészítetlenül nem fog menni még egyetlen átadás sem, minthogy a kapura lövés sem. A labdát megjátszani és megtartani legalább olyan nehéz, mint megszerezni, és az ehhez való labdanélküli mozgások alig-alig valósultak meg. Az egész meccsen koncentrálni kell!

Ez a hiányérzetem tovább fokozódott akkor, amikor élesedett a küzdelem. A sors fintora volt, hogy egymás ellen kellett játszanunk a döntőbe jutásért.

Jó volt nézni azt az elszántságot, ahogy egymásnak feszültek a felek, így kellene edzésen is az egymás közötti játékban. Sajnos megint előjöttek a hibák. Legalábbis a sárga csapatnál.

Hiányoltam a gyors gondolkodást és a felelősség érzetet, a tüzet, a minden áron győzni akarást. Mert a győztesek, soha nem adják fel. Akik mégis, azok soha sem győznek.

Ezek hiányában végül is sima győzelmet aratott a kék csapat.

A döntőre a kék csapatot is kissé elnyomta a fáradtság. A szinte csere nélküli játék kellően lefárasztotta a legényeket. A sárga csapat egy alapos fejmosás után várta a bronz csatát.

Egyszerre zajlottak a mérkőzések, így a harmadik helyért dirigáltam a csapatot. Ott a fiúk nagyot küzdöttek és a győzelmünk megérdemelt volt. A problémák persze megvoltak, de azért a győzelmünkhöz kétség nem férhetett.

A kék csapat figyelmét elkerülte, hogy a Szolnoki MÁV kemény focit játszik. Éppen ezért a párharcokra készíteni kell a testemet és a lelkemet is. Ez most nem sikerült, de ilyen van. El kell fogadni, a sportban a vereség is benne van. Most jobb volt az ellenfél, akik az eredményhirdetésnél rendkívül sportszerűek voltak. Mivel a győztes csapat minden tagja kapott egy labdát, ezért a különdíjakat felajánlották részünkre.

Így a legjobb kapus Makádi Martin, a legjobb mezőnyjátékos Szabó Bence, a gólkirály Hajnal Norbert lett.

A mérkőzésen nyújtott teljesítményektől nem voltam mindig elragadtatva, de ha az egész napot összességében nézzük, gratulálunk a csapatainknak. Az eredmények alapján sikerült azonos erősségű csapatokat kialakítani, de szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy ősztől 6+1 elleni játék lesz, nagyobb pályán. Az ehhez kellő erőt, technikai és taktikai tudást az edzésen tudod megszerezni. A mérkőzés játék pedig tökéletesen megmutatja ki hol tart és miben kell még fejlődnie.

Ez ezen a napon is így volt! Kemény munka, elhivatottság és hit. Ezek nélkül nem megy!

Kék csapat: Makádi Martin, Sallai Dániel, Ruzsa Marcell, Szabó Bence, Visinka Valentin, Szabados Levenete

Sárga csapat: Koós Marcell, Krupa Zsolt, Battancs Dávid, Hajnal Norbert, Kárpáti Ákos, Borbély Bálint

Edzők: Koós Károly, Pelikán István

Torna első hat csapata: