U9 - Olimpik Kup Apatin!

2015.06.13. •

Apatin 2015!

Ebben az évben is örömmel tettünk eleget Visinka Ede barátunk invitálásának. A szervezők kérése az volt, hogy kettő csapatot indítsunk. Ennek mi örömmel tettünk eleget, de majdnem bele is buktunk. Létszámunk szűkössége miatt 2005-ös és 2008-as születésű gyermek is volt a tornán közöttünk.

Korán keltünk útra, de ez mit sem látszott a fiúkon. Egy jó hangulatú buszozás után izgatottan készülődtünk a meccseinkre. Szeretem ilyenkor a srácokat nézni. Folyamatosan vibrálnak, ki így, ki úgy, de mindnyájan nagyon izgatottak. Találgatják, vajon milyen ellenfelek várnak rájuk.

A mérkőzéseket szakmailag nem elemezném, mert értelmét nem látom az előbb felsorolt okok miatt. Tapasztalataimat, gondolataimat osztanám meg most veletek.

A tornára tizenkettő csapat adta le a nevezését. Rajtunk kívül csak Szerb klubok képviseltették magukat.

Jól indult a nap. Mind a kettő csapat magabiztosan győzött. Mégis, talán a nagy melegnek köszönhetően tompának éreztem a srácokat. Ez be is igazolódott. A következő mérkőzéseken a koncentráltság hiánya miatt rendre megszenvedtünk minden mozdulatért, sikerért, győzelemért.

A Szerb gyerekek egy fikarsznyival sem ügyesebbek nálunk, de olyan érzelmi töltéssel lépnek pályára, ami a későbbiekben érdemi különbséget eredményez a csapatok között. Nálunk ez itthon nincs megszokva. Ellenfeleink leszaggatták rólunk a mezt is, ha kellett.

Ede szerint nem szimpatikus, hogy célfutballt játszatnak, ellentétben velünk, ahol szépen fociznak a gyerekek.

Elgondolkodtam rajta. Ez is egy út a siker felé. Ha ezeket már az utánpótlásban rögzítik a fejekben és a lelkekben, akkor eljutunk oda, mi az, ami felnőtt korban sikerre vezeti őket. Az edzéseken nem csak fizikailag vannak jelen, hanem szellemileg és lelkileg is. Megtanulják, hogyan fordítsák előnyükre a győzelmeket és a kudarcokat, együtt örülnek társaik bravúrjaiknak, segítik egymást a nehéz helyzetekben. Feladatukban elmélyülnek és megfeledkeznek önmagukról, igazi csapat lesznek. Ott van bennük, bármi történjék az adott pillanatban, hogy csak azért sem hagyom, megyek, csinálom. Mert a kitartó és alázatos út végén tudják, hogy a siker várja őket.

Talán, ha ezek már mind megvannak, könnyebb a technikát megtanítani a gyermekek számára. Mindenesetre elgondolkodtató…

Mi mégis a döntőbe voltunk a csapattal. Egyik csapatunk az utolsó pillanatban kapott góllal sajnos lecsúszott a dobogóról, míg a másik csapatunk az előkelő második helyen zárta a napot. Mindkettő csapat nyakában ott csillogott az ezüstérem, így végül mosolyogva jöttek le a fiúk a pályáról.

Hasunkat vendéglátóink jóvoltából csevappal megtömve indultunk útnak, de előtte még egy hatalmas gombóc fagyival hűsítettük magunkat. Egy igazán kerek nap állt mögöttünk, mely jó alapnak ígérkezett a másnapi saját rendezésű tornánkhoz.

Mindent bele fiúk!

A második helyezett csapat névsora:

Makádi Martin, Sallai Dániel, Szabados Levente, Horti Márk, Nagy Ákos, Visinka Valentin, Krupa Zsolt

Az ezüstéremmel jutalmazott csapat névsora:

Koós Marcell, Ruzsa Marcell, Szekeres Máté, Hajnal Norbert, Hajnal Viktor, Szegedi Levente, Szabó Bence

Edzők: Koós Károly, Pelikán István

Megosztás!

• 
• 
• 
• 
• Turn on Javascript!