U10 - XIII. Kolláth Béla Emléktorna

2016.02.26. •

XIII. Kolláth Béla Emléktorna! 

Ha február, akkor már hagyománnyá vált ez a rendkívül színvonalas torna, amelyen örömmel veszünk részt. Minden évben sok klub gondolja úgy, hogy ott kell legyen ezen a megmérettetésen. Az ő érdekükben Gönczöl Feri Tiszaföldváron rendezte meg a tornát, ahol egyszerre kettő csarnokban indulhatott útjára a labda.

Nem bánt kesztyűs kézzel velünk a sorsolásnál, de mi szeretjük a kihívásokat. Így a célunk továbbra sem változott, megvédeni a tavalyi bajnoki címünket.

Ennek megfelelően a nap folyamán célirányosan haladtunk a döntő felé. Nyekergett-nyikorgott a gépezet, de komolyabb baj nem fenyegetett bennünket.

Ami zavart a csoportmérkőzéseink során, hogy kicsit ketté szakadt a csapatom. Amikor forgatásra került a sor, azt éreztem, hogy a beálló srácok nincsenek üzemi hőfokon, de nem akartam kishitű lenni. Próbáltam a pályára lépés sorrendjén variálni, más felállással előrukkolni, de sehogy sem akartak a legények átbillenni a holtponton.

Minden esetre szépen meneteltünk a döntő felé.

A Békéscsaba elleni 2:1, az Angyalföldi Dinamó elleni 4:1 és a Vác Térségi SE elleni 2:2  arra volt elég, hogy a csoportot biztosan megnyerjük.

A legjobb nyolc között szintén komoly feladat várt ránk a debreceni Olasz Focisuli ellen, de nem adtunk esélyt az vetélytársunknak. Nagyon fegyelmezetten játszva sikerült 1:0-ra győznünk.

A döntőbe jutásért csarnokot kellett váltanunk. Ott majd három óra pihenő után nem volt egyszerű feladat felpörögni a meccsünkre. Ráadásul az a Szekszárd várt ránk, aki addig folyamatosan játszotta a csoport és a rájátszás meccseit.

Egy biztos. A védekezésünk nagyon összeállt. Ha pedig van egy kis eltolódás, akkor segít a kapusunk. Így nem egyszerű gólt rúgni nekünk. Ez a fő fegyverünk, helyzetünk pedig mindig van. Így a 2:0 ide a döntőbe jutást eredményezte.

A döntő kapujában a Loki várt ránk. Azt éreztem a meccs előtt, hogy ezen a napon jobb a Loki, jobban pörögnek, motiváltabbak, mint mi.

A srácokkal megbeszéltük mi lehet a sikerünk titka. A döntő csodálatos játékot hozott részünkről.

Végig kontroll alatt tartottuk a derbit és minden túlzás nélkül a Debrecen fölé nőttünk. Csak a helyzetekből most nem lett gól, az idő pedig egyre jobban fogyott. Már mindenki az óráját figyelte, hiszen fél perc volt hátra, amikor egy labdavesztés után megkontrázott a Loki és a lövésük utat talált a kapunkba.

Esélyünk nem maradt az egyenlítésre, mivel le is fújta a döntőt a játékvezető.

Sajnálom az elszalasztott lehetőséget, de valahol mégis örültem a döntőben mutatott játékunknak. Legfőképpen azért, mert minden játékosom tökéletesen játszott és a sorcsere után is mi tudtunk dominálni. A srácok a játékért játszottak abban a 20 percben, teljes szívvel és lélekkel, motiváltan. Ezt a hozzáállást hiányoltam eddig, mert ha ez meglenne, akkor lehetne forogni sűrűbben. Így senkinek nem szabad csalódottnak lennie az eredmény kapcsán.

A szépen csillogó ezüstérem mellé egyéni elismerésből is jutott számunkra. Krupa Zsolt, a legjobb játékosnak járó díjat érdemelte ki remek teljesítményével.

Nyújtsd mindig a legtöbbet! Ne elégedj meg azzal, ami vagy! Próbálj meg az lenni, ami lehetnél!

Csapat tagok: Makádi Martin, Kern Martin, Sallai Dániel, Krupa Zsolt, Szabó Bence, Kárpáti Ákos, Szabados Levente, Hajnal Norbert, Visinka Valentin

Edzők: Koós Károly, Pelikán István

Végeredmény:

1. Loki LA Debrecen

2. Sc. Hirös-Ép

3. Békéscsabai UFC

4. Szekszárdi UFC

Megosztás!

• 
• 
• 
• 
• Turn on Javascript!