2018.03.19. • 2006,koos •

Koós Károly beszámolója a tornán való részvételről:
„Egy váratlan, de annál megtisztelőbb meghívást fogadtunk el Nemzeti Ünnepünkön. A tornával egy kiváló labdarúgóra és edzőre emlékezhettünk. A meghívott csapatok mindegyike köthető volt hozzá, melyek névsora tükrözte a pályafutását és edzői munkáját is. Kiss Feri barátságukat megkoronázva, nagyon gondosan ápolja emlékét. Kiválóan megszervezett, nívós tornával sikerül átadnia a gyerekeknek Mózner János labdarúgásról alkotott hitvallását. Idén az SC Hírös-Ép Egyesület képviselte Kecskemét városát, ahol játékosként emlékezhetnek rá a futball barátok.
A srácok furcsa érzésekkel várták a pillanatot, hogy pályára lépjenek. A csoportunkba került az Inter Bratislava, az FC. Hatvan, a házigazda Dunakanyar Régió és a Bp. Honvéd is, ami az elmúlt hetek tapasztalatai alapján nem tűnt egy könnyű feladatnak. Az előzetes várakozásoknak megfelelően, kemény megmérettetésen vagyunk túl.
A felemás érzések mégis inkább a másik csoportban szereplő Puskás Akadémia felé irányultak. Először találkoztunk velük élesben azóta, hogy a srácok átigazoltak tőlünk. Kíváncsiak voltunk rájuk, mennyit fejlődtek, milyen a csapatuk, hogy játszanak, milyen játékrendszerben és mi a szerepük a mi legényeinknek? De mi is meg akartuk mutatni, hogy vagyunk, létezünk és a lehetőségeinkhez mérten azon dolgozunk, hogy fejlődjünk.

Szóval ilyen előzmények mellett indult a nap a Bp. Honvéd ellen. A mérkőzés visszaadta az előbb leírtakat. Megilletődöttség, riadt tekintetek, remegő lábak, kapkodás, mely nem is eredményezhetett mást, mint hibákat, elcsúszásokat a védekezésben és természetesen kapott gólokat. Aztán 3:1-nél valami felszabadult bennünk és két szép góllal döntetlenre mentettük a meccset. Bravúr volt a két hete Faktor kupa győztes csapata ellen.
Az elért eredményre a többi csapat is felkapta a fejét és a srácok nem győzték fogadni a dicsérő szavakat. Sőt a fiúk ráébredtek arra is, hogy Dani, Zsolti és Martin tiszta szívből szorítottak nekik, a csapatért.
Ettől a pillanattól kezdve megállíthatatlanul meneteltünk a végső győzelem felé. Nagyon fegyelmezett csapatjátékkal, kiváló egyéni teljesítményekkel, előbb a csoportot, majd a kupát is megnyertük. De ne szaladjunk ennyire előre.

Második ellenfelünk a Hatvan volt, 3:0 ide. Majd a csoport döntő a Dunakanyar ellen, ahol 2:0-s győzelmet jegyezhettünk. Ezután már az Inter Bratislava sem tudott megállítani bennünket és a 4:0-s eredmény vitathatatlanul megérdemelt volt számunkra.
10 ponttal a csoport élén végeztünk. Szerencsére elkerültük így az Újpestet és az ASI Dinamó ellen már a tét a döntőbe jutás volt.
Az ASI nagyon jó csapat, a Puskást ütötték ki a csoportban, de az látszódott, hogy elfáradtak. Így nekünk az elejét kellett átvészelni a mérkőzésnek majd gólt elérni. Meg tudtuk mutatni, hogy az elszántság és az akaraterő legyőzi az akadályokat. A 3:0-s diadal után várt a döntő bennünket.
Ott újra a Dunakanyar Vác ellen kellett megmérettetnünk magunkat. Míg mi az ASI, addig ők nagy csatában győztek az Újpest ellen.

A döntő nekünk már jutalomjáték volt. Nem volt veszíteni valónk. A házigazdákat nyomta jobban a tét, hiszen a vándor kupát először nyerhették volna el, mint ahogy mi is.
Ennek megfelelően, hatalmas elánnal kezdték a mérkőzést, folyamatosan támadtak és meg is szerezték a vezetést. Csak azzal nem számoltak, hogy ezen a napon mi minden nehézségen felül kerekedtünk. Megmutattuk, hogy bárki ellen lehet győzelmi esélyed, ha hiszel abban amiért dolgozol és amire vágysz.
Túlléptünk Valentin sajnálatos sérülésén, fáradságon, rossz formán és önmagunkon is. Így csodálatos játékkal megfordítottuk az eredményt. Sőt előnyünk már kettő gól is volt, amikor szépítettek a Váciak.
Jöttek az egyenlítésért, amikor egy jó időpontban rúgott góllal lehűtöttük a kedélyeket.
Ezzel a győzelemmel a tornát is megnyertük. A srácok az eredményhirdetésnél értették meg, hogy az élet erről szól. A pályafutásukban bezárult egy ajtó, amikor négyen máshol folytatták a karrierjüket. Mégis kinyílt előttük egy másik, hiszen Egyesületünk életében először maradhattak tovább, nem kellett váltaniuk, nem kellett új csapat után nézelődniük. Az ajtón beléptek és megmutatták, hogy nagyon szűkös létszámmal, kis klubnál is lehet nagyot alkotni.

Büszke voltam a srácokra, hogy egy ilyen jeles napon varázsoltak nekünk igazi ünnepet. Szülőként és edzőként is tapintható volt az a nyugodt alkotói légkör, amely a csapaton lenget a torna során. A nap hosszú volt, hiszen késő estére értünk haza, mégis mindenki maradni szeretett volna. Újra átélni, átbeszélni és magasba emelni a kupát, amiért oly sokat tettünk közösen!
Az érmek átadáskor és az All Star csapat tagjainak kihirdetésekor, díjazásakor az a faramuci helyzet állt elő, hogy az első öt kiszólított játékosból négy jelenlegi vagy volt SC Hírös-Ép játékos volt.
Ezek után szeretettel várjuk azokat a foci iránt elkötelezett tehetséges gyermekeket, akik szeretnének közöttünk focizni!”

A bajnokcsapat:
Makádi Martin – Torna válogatott kapusa
Szabó Bence - Gólkirály
Szabados Levente, Szegedi Levente, Visinka Valentin, Sebestyén Barnabás, Kárpáti Ákos, Hajnal Norbert
Edző: Koós Károly

Megosztás!

• 
• 
• 
• 
• Turn on Javascript!